A legemlékezetesebb verseny

Részletek

Készült: 2018. április 26. csütörtök, 11:18

A legemlékezetesebb verseny

Mikor megtudtam, hogy idén újra megszervezik Csíkszeredában a szavalóversenyt a magyar költészet napja alkalmából, nagyon örültem. Rögtön jeleztem is a magyartanárnőnek, hogy részt szeretnék venni rajta, ha lehet.

A következő lépés, a versválasztás nagyon nehéz volt számomra, mert rengeteg híres magyar költő versei közül lehetett válogatni. Az én választásom Dsida Jenő egyik versére esett, amelynek címe Édesanyám keze. Sokat gyakoroltam a versmondást, hogy majd a versenyen jól szerepeljek vele.

Nagyon hamar eltelt a felkészülési idő, így hát gyorsan eljött a verseny időpontja is: április 11., 12 óra. Csomafalváról összesen nyolcan indultunk a megmérettetésre, Demeter Katalin tanárnő kíséretében. Csíkszereda felé az út hamar eltelt, hisz az iskolabuszban sokat szórakoztunk, beszélgettünk, és ismételgettük a verseket.

11 órára meg is érkeztünk a verseny helyszínére, a csíkszeredai szakszervezetek művelődési házának Márvány-termébe. Itt megtudtuk, hogy összesen 46, V-VIII. osztályos diák fog versenyezni a mi csoportunkban.

A verseny úgy kezdődött, hogy a Pufi Színház egyik tagja, aki egyben a bírálóbizottságban is szerepelt, segített bemelegíteni a hangszálainkat. Aztán rengeteg szép verset hallhattunk a versenytársainktól. Visszaemlékezni is rossz, hogy mennyire izgultam a szavalatom előtt. Szerencsére ez az izgalom nem gátolta meg, hogy jól el tudjam mondani a verset.

Miután minden versenyző szavalt, egy kis szünetet rendelt el a zsűri, majd 14 óra 30 perckor jött a díjkiosztó. Nagyon kíváncsian vártuk az eredményt, és nem hiába, hisz sikerült elhozni két díjat: Szilágyi Anna a VIII. A-ból I. helyezett lett, én pedig III. Az én díjam sok szép könyvből, egy szál rózsából és egy-két finomságból állott. A napi izgalomnak azonban nem lett vége ezzel, hisz este az első három helyezettnek szavalnia kellett a verses-zenés gálán.

A gála 19 órakor kezdődött, úgyhogy akadt szabadidőnk bőven. Ezt kihasználva mind a nyolcan felkerekedtünk, és a tanárnő kíséretében rengeteget szórakoztunk, sétáltunk és beszélhettünk. Mindenekelőtt a Tosca pizzázó teraszán jó hangulatban alaposan belaktunk pizzából, és ez egy örök élmény marad mindenkinek szerintem. Ellátogattunk a Novák cukrászdába is fagyizni, innen viszont már igyekeznünk kellett vissza a verseny helyszínére. A gálán Annának és nekem is sikerült jól elmondani a verset, számomra jóleső érzés volt, hogy a szüleim is jelen voltak. A gálán fellépett a Role Zenekar és az Égigézők is.

Este 9-kor fáradtan, de boldogan indultunk haza. Számomra felejthetetlen élmény marad ez a nap.

Lukács Gergő, VII. A