Farsangot temettünk
Farsangot temettünk
Az iskolánkban március 5-én megszervezésre került a farsangi ünnepség. Minden diák várta már ezt az ünnepet, főleg az ötödikesek, hiszen nekik ez volt az első farsangjuk itt, a nagy iskolába. Eddig néhányuk csak a kicsi iskola ablakából leste, hogy hogyan is vonulnak fel a nagy iskolások az úton.
A nyolcadikosok számára, beleértve jó magamat is, azért volt érdekes, mert éveken keresztül mindig a nyolcadikosok kötötték el az utakat, és ebben az évben ránk került a sor.
Az iskolába ugyanúgy 8-ra kellett menni, mint a szokásos tanítási napokon, hiszen 10-ig tanítás volt, de a tanárok voltak olyan rendesek, hogy második órán megengedték, hogy a diákok felkészüljenek a vonulásra, és felvehessék jelmezüket.
10 órakor elindult a „vonat”, minden diák a kórustagok segítségével buzgón énekelte a víg farsangi dalokat, és a nyolcadikosok örömmel állítgatták az autókat. Lassan lejutottunk a központig, és visszasétáltunk az iskoláig. A nyolcadikosok megszámolták a pénzt, és néhányan a pénzösszeggel elmentek a boltba, hogy vásároljanak finomabbnál finomabb ennivalókat, hogy a bulin legyen mit nassolni.
A vonulásból visszatérve az iskolánk udvarán a hetedikesek fantasztikus előadása által eltemettük a telet, és elégettük a bábut. Megérkeztek a nyolcadikosok és kezdődhetett a buli. A buli fél 1-ig tartott, de szerintem számunkra az is elég volt e kifárasztó nap után.
Örvendek, hogy négy éven keresztül részese lehettem több farsangi ünnepségnek, hiszen az elkövetkező ünnepségeken már nem fogok jelen lenni.
Ambrus Orsolya, VIII. A