Riport-folytatás

-              A korlátozások nagyban leszűkítik a megszokott mozgásterünket. Hogyan befolyásolja pszichénket a járvány megfékezésére szánt korlátozáscsomag? Hát az otthonról dolgozás?

-              Én azt tapasztalom, hogy főleg az emberi kapcsolatokra van nagy hatása. Kevesebb a lehetőség kapcsolódni, beszélgetni, ezekre érdemes jobban, tudatosan odafigyelni. Bár az az érzésünk, hogy az internet és a közösségi portálok erre adnak lehetőséget, de ez a fajta kapcsolódás messze nem az, aminek látszik. Persze jó, és valóban működik is, online is lehet jó és tartalmas előadásokat hallgatni, beszélni a barátokkal, ismerősökkel. Mégsem tudja azt adni, amit egy élő találkozás, érintésekkel, öleléssel, puszival.  Nemrég hallgattam Pál Feri egyik előadását, amelyben arról beszélt, mennyire burokba tud zárni ez a közösségi média, hiszen a rákereséseink alapján csak azt látjuk, ami az érdeklődési körünkbe tartozik, csak azzal szembesülünk, amit a másik láttatni akar, hogy milyen ügyes és tökéletes és pozitív a másik, azt már nem, hogyan kiabál a gyerekkel, mert már nem bírja tovább a feszültséget. Bekerülünk egy burokba, elmagányosodunk. Ezt a jelenséget már a pandémia előtt is érzékelni lehetett, de most még kézzelfoghatóbb.

-              Iskoláink bezártak, a családokban a jól kiépített napi rutin-forgatókönyvek borultak. Mit gondolsz, milyen hatással van az oktatás online térben helyezésének a gyermekek és a család  működésére?

-              Teljesen felborította a megszokott rendet és sok feszültséget okozott. A jól működő kapcsolatok, családi rendszerek, rugalmasan kezelve a helyzetet, előbb utóbb megtalálják, kialakítják az új egyensúlyt, inkább azokért a családokért aggódom, ahol már eleve sok nehézség jutott és kevés erőforrás, ahol most a gyerekekre még nagyobb teher hárul. Nekik vajon ki segít? Aki eddig le volt maradva a tanulásban, most hogy boldogul? A pedagógusok, akik eleve nehezített körülmények között kénytelenek dolgozni, még ezzel is hogyan tudnak megbirkózni?  Ezekre a kérdésekre választ csak egy egész közösség képes adni. Szerencsére vannak jól működő, egymás segítő közösségek is, ahol érzékenyen reagálnak a mások szükségleteire. Az otthonra került munka kérdése a „Hogyan válasszam el a szerepeket, hogy ne merüljek ki teljesen és élhető körülmények legyenek otthon?”.  A munka – magánélet –pihenés arányos elosztása most még nagyobb zsonglőrködést kíván. És érzelmi érettséget, felelősségvállalást a felnőtt részéről, még nagyobb megértést és rugalmasságot, hogy érzékelje, mit várhat el most a gyerektől, és hogy ne engedje a felgyülemlett feszültséget a gyerekeken levezetni. Ezt nagyon nehéz megtenni. Mondjak egy példát: határidőre el kell készülni egy munkával, de a gyereknek nem megy a net, és az online órán segíteni kell, közben rápillantasz a mosatlan edényekre, és arra gondolsz, valami étel is kellene, a mosógép pedig rég lejárt... mihez is kezdenél nélküle... és a legkisebb is nagyon sír, mert nem sikerült valami, de neked a munkádra kellene koncentrálnod. Na, hát ember legyen a talpán. aki megállja, és nem a gyerekre kiabál (mert ugye ő van ott), hogy szedje már össze magát, és végezze csendben a dolgát, hanem nyugodt tud maradni és segítséget kér, mondjuk felhívja a főnöké,t és kér egy kis halasztást. Folyamatosan belső konfliktusokat élünk át, mi legyen most a fontos, ki kell alakítsuk, meg kell ezt tanuljuk.

-              Milyen stratégiák, módszerek segítik megőrizni a család funkcionalitását? Mit tehetünk, hogy magunk és családunk javára fordítsuk a tapasztaltakat?

-              Bár lehetőségeink korlátozódtak, azért rendelkezésünkre állnak eszközök is, erőforrások is, ha körülnézünk. Ezeket összefoglalom: tudatos odafigyelés a saját és környezetem szükségleteire  (két napig neked segítettem, de most várj te, amíg én is haladok vagy pihenek), az érzéseink elfogadása (nem csak a pozitív, a negatív is, mert az érzések egy csomagban vannak – nézd meg az Agymanók című animációt – ha elfojtod a negatívat a többi sem működik megfelelően), prioritások felállítása, egészségvédelem (táplálék, mozgás, alvás), feszültséglevezető módszerek (tánc, jóga, meditáció, légzésgyakorlatok, sport) és kapcsolataink ápolása, feltöltődés. A krízis  hatására való növekedés, fejlődés nem ismeretlen a pszichológiában és azt hiszem, ha a józan paraszti eszünkkel gondolkodunk, akkor nekünk sem, hiszen nehéz helyzetben vagy annak meghaladtával, rengeteget tapasztalunk, ezek által érik a személyiségünk. Viharos tenger nevel jó tengerészt. A nehézségek okozhatnak bennünk és a család életében elakadást, szétesést is, de ugyanúgy lehetőség a fejlődésre is. Ha kezünkbe vesszük a dolgainkat, felelősséget vállalunk magunkért és az érzéseinkért, rugalmasan, elfogadóan viszonyulunk magunkhoz és szűkebb, tágabb környezetünkhöz, akkor még jó is kisülhet belőle