Versszeretet, odaadás, fegyelem

Versszeretet, odaadás, fegyelem

A címben említetteket az ember kötelező módon kell birtokolja, amennyiben részt szeretne venni egy olyan nagyszabású és megtisztelő rendezvényen, mint a nagygalambfalvi Fától fáig, verstől versig nevezetű versmondó verseny. Ez a verseny egyben ünnep is, hiszen Kányádi Sándor születésnapján kerül megrendezésre.

Idén ezen a versenyen több mint hatvan általános iskolás diák vett részt tizenhárom iskolából. Nem csupán Hargita megyeiek, hanem a szomszédos megyék, sőt Nagygalambfalva magyarországi testvértelepülései is képviselték magukat, iskolánként egy-egy I-IV., illetve V-VIII. osztályos diákkal. A csomafalvi iskolából ketten vettünk részt a megmérettetésen: Csata Koppány a IV. osztályból és jómagam, Szilágyi Anna.

Minden kezdet nehéz- szokták mondani. Ez most sem volt másképpen: egyórányi utazás után a célhoz megérkezve, szívünk egyre gyorsabban kezdett dobogni, izgatottság járta át egész testünket. A falu művelődési házába belépve népviseletbe öltözött emberek ragyogó szeme szegeződött ránk.

Az ünnepség megkezdődött. A nagygalambfalvi iskola igazgatónőjének beszéde csendült fel legelőször, majd Kányádi Sándor húgáé, Róza nénié, aki a költő életéről, vele való kapcsolatáról mesélt, akárcsak az utána következő plébános.

Majd elkezdődött a verseny. Kettőnk közül Koppány szavalhatta el hamarabb a versét, Kányádi Sándortól Az elveszett követet, majd egy órányi várakozás után én adtam elő Dsida Jenő versét, a Miért vagyok kedvetlen? címűt. A színpadra fellépve melegség öntötte el a szívem, látván az érdeklődő tekinteteket. Szemem becsuktam, egy mély levegőt vettem, majd nekikezdtem. A verset befejezve egy könnycsepp ült ki a szemem sarkára. Ez az odaadás, a versszeretet és fegyelem, amikor tiszta szívedből szól a vers. Ne felejtsük el az utána következő érzést és látványt se! Amikor megpillantom a meghatódott embereket, szívem meglágyul, és úgy érzem, hogy szebb a világ.

A verseny befejeztével az ottani iskola diákserege tartott előadást, néptáncoltak a református templom kertjében. Ezt követően kisfilmet néztünk annak plébániáján. majd eljött az, amire már mindenki várt. Az ebéd.

Ezt követte az eredményhirdetés, amit ugyancsak vártunk. Az arcokon most tán még nagyobb izgalom játszott, mint a verseny előtt. Sorban szólították a díjazottakat. Kijelenthetjük, hogy Gyergyócsomafalva iskolájának diákjai most sem vallottak kudarcot. Koppány az I-IV. osztályos korcsoportban dicséretben részesült, személyem pedig az V-VIII.-osokból második hellyel gazdagodott. Örömünkben meg sem tudtunk szólalni, csupán fülig érő szájjal mosolyogtunk az egész világra.

Hazaérve iskolánk megbecsülő, tárt karjai vártak.

Szilágyi Anna, VIII. A

Köllő Miklós Általános Iskola 2011-2024 Gyergyócsomafalva
Szerkeszti a H A R D I N F O